Augusztus 20-i tűzijáték VAGY árvízkárosultak támogatása

Az interneten napokban kibontakozott kezdeményezéshez csatlakozók a címben felvetett módon fogalmazzák meg álláspontjukat, amivel első közelítésben minden jóérzésű ember egyetért. Azonban jobban átgondolva és gondosan mérlegelve minden körülményt már a felvetés vagylagossága helytelen.

Nem kérdéses, hogy a hazánkat ért természeti csapás családok százait, ezreit lehetetlenítette el, akiknek tragédiájában nem elegendő érzelmileg osztozni, azokat a lehető legtöbb módon segíteni kell. Az anyagi segítséget elsősorban az államnak kell vállalnia a magánjellegű támogatások előtt, de az államnak ez a kötelessége csak egy a sok közül. Az államnak az IS kötelessége, hogy gondoskodjon az állami ünnepekről, és augusztus 20-a hazánk legkiemelkedőbb ünnepe, hiszen alapvetően az államiságunk ünnepe, amihez még számos más megemlékezés kapcsolódik.

Nem szabad egyszerű költségként tekinteni egy ilyen ünnep pénzügyi ráfordításaira, hiszen az ünnep, ünnepek (de egyéb más, az állam által is finanszírozott fesztiválok, kulturális rendezvények, stb.) kapcsán vállalkozások sokasága érintett, amelyek munkavállalók ezreinek, tízezreknek biztosítanak munkát, és az adókon keresztül az államnak bevételt. Nehéz ezek pénzügyi egyenlegét pontosan megvonni, de bizonyosan a legtöbb esetben az állami bevétel/kiadás egyenlege pozitív, és az ilyen eseményeken résztvevők számára okozott érzelmi élményt már nem is lehet pénzben kifejezni.

Kifejezetten a tűzijáték kapcsán csak a szakma tudja, hogy az augusztus 20-i tűzijátékok adják az éves forgalom kb. 40-45%-át, miközben az ilyen vállalkozásoknak hatalmas költségeik vannak az egész év folyamán, és a főszezonra már az év tavaszától készülni, beruházni kell. A vendéglátó- vagy más kiszolgáló, műsorszolgáltató iparnak is fel kell készülnie jó előre az ilyen eseményekre, ünnepekre. A most indított kezdeményezés azonban ezeket a körülményeket semmilyen módon nem veszi figyelembe, kizárólag a károsultak megsegítésére fókuszál emocionális, és nem reális alapokon.

Nem mehetünk el amellett sem, hogy a mostani kezdeményezéshez csatlakozók közül vajon hányan csatlakoznának ahhoz a kérdéshez, hogy legyen-e tűzijáték egyáltalán, ha az országban nem lett volna árvíz, viharkár, de gazdasági válság se lenne! Bizonyára legalább ennyien csatlakoznának, hiszen nem szereti mindenki a tűzijátékot, és köztudott, hogy pl. a kutyatulajdonosok zöme is ellenző. (Megjegyzendő, az eddigi országosan csatlakozók száma még a közelében sincs a csak budapesti rendezvényen résztvevő nézők számával!)

Szép gondolat másokon segíteni, nem vitás. De ha az átgondolatlan „segítséggel” másoknak okozunk súlyos károkat, akkor az nem igazi segítség. A kérdést tehát úgy kéne felvetni, hogy augusztus 20-a ÉS árvízkárosultak támogatása értelmes ÉS hatékony módon, amire már a nemzetközileg is jól bevált segélygyűjtéssel, felajánlásokkal összekötött – egyébként amúgy szórakoztató – rendezvények a legelterjedtebbek, legalkalmasabbak.